Rövid leírás
A Nyugat munkatársa (1908–1928); Debrecenben élt (1909-től), a Debreceni Független Újság színikritikusa (1909–1911), a Debreceni Nagy Ujság szerkesztője (1911–1913). Budapestre költözött, az Esztendő (1917–1921), az Est-lapok munkatársa (1921–1928).
A budapesti tudományegyetemen, Négyesy László stílusszemináriumain ismerkedett meg Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel és a Nyugat későbbi munkatársaival. Versei 1907-től A Hétben, a Vasárnapi Ujságban és debreceni lapokban, majd az 1908-ban induló Nyugatban jelentek meg. Első kötetét (Hajnali szerenád, 1913) formagazdag, impresszionista képalkotás, ugyanakkor erősen dekadens érzésvilágú, individualista versek jellemzik (Meddő órán, Hajnali szerenád). Az I. világháború alatt költészete pacifista, több cikkben emelt szót a háború és a háborút támogató irodalmi alkotások ellen. Szembefordult a háború emberpusztításával (Elégia egy elesett ifjú emlékére; Katonasír); a háború élménye ihlette Elégia egy rekettyebokorhoz (1917) c. versét, amely Petőfi Sándor Szeptember végén c. költeménye mellett a magyar líra leghíresebb elégiája. 1919-ben költői attitűdje, világlátása megváltozott; két verse (Március; Az új isten) is jelzi az individualizmusból a kollektívum iránti fogékonyságát, mindkettőben a nietzschei életörömöt és a társadalmi megújulás reményét hirdette. A Tanácsköztársaságot köszöntő ódájáért (Az új Isten) a bukás után minden oldalról támadták. Hosszabb állástalanság után az Est-lapok munkatársa lett (1921 őszétől), vezércikkeket, híreket, politikai glosszákat írt. Költői munkássága kissé háttérbe szorult. Az 1920-as években verseinek formavilága átalakult, nyelve egyszerűsödött, letisztultabb szóképekkel dolgozott, versei zártabb szerkesztésűek lettek, egyre többször jelent meg a halálvárás motívuma és a melankólia, s gyakori stíluseszköze lett az archaizálás is (Hívogató), lírájában megjelentek szentimentális vonások is (A Palace-ban). Költészetének jellegzetes darabja Körúti hajnal (1923) c. verse. Költői pályáját jelentős publicisztikai tevékenysége, esszéi, kritikái, valamint hét novellája egészíti ki. A Nyugat költőnemzedékének kiemelkedő műfordítója; legismertebbek Milton, Baudelaire, Shelley, Keats, Oscar Wilde, Flaubert, Maupassant, Csehov műveiből készített fordításai. Örök virágok c. fordításkötetét a korabeli kritika is kiemelkedő jelentőségűnek tartotta. Babits Mihállyal és Szabó Lőrinccel közösen tolmácsolta magyar nyelven Baudelaire A romlás virágai c. kötetét (1923).