Rövid leírás
A berlini Technische Hochschulében négy félévet hallgatott, a párizsi Sorbonne Egyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1934). Párizsi tartózkodása alatt sajtótudósító irodáját vezette (Service International de Presse), amely nemcsak a francia sajtót látta el szöveg- és képanyaggal, hanem több Franciaországon kívüli lapot is. Külföldi tartózkodása alatt érdeklődése a technikatörténet felé irányult. Egyetemi tanulmányai befejezése után hazatért Budapestre, az Országos Közművelődési Szövetség munkatársa. A Vasárnapi Könyv c. népszerű tudományos hetilap munkatársa, majd h. szerkesztője (1944-ig). A Technikai és Tudományos Tudósító szerkesztője, a Rádióhallgatók Lexikona munkatársa, Világirodalmi Szemle munkatársa (1937–1938; betiltották: 1938). Az amszterdami International Press Correspondentije sajtóiroda és a svájci Schweizerische Korrespondenzbürónak budapesti levelezője.
Az Élet és Tudomány levelezési rovatának társszerkesztője (1952–1957), a Hungarian Foreign Trade műszaki rovatvezetője (1957–1958), a Kereskedelmi Kamarának és az Országos Találmányi Hivatal munkatársa (1958–1963). A Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoportnak (1963–1973) és az ebből megalakult Országos Műszaki Múzeum munkatársa (1973–1982). A Technikatörténeti Szemle szerkesztő bizottságának tagja (1963–1973), szerkesztője (1973–1982). Első könyve, a Mesél a hangszóró 1939-ben jelent meg a Közművelődési Könyvtár c. sorozat első köteteként. Széles körű technikai és művelődéstörténeti munkásságának alapvető művei a Magyar feltalálók (1943), a Nagy magyar nevelők (1957), a Nagy magyar feltalálók (1958) és a Mai magyar találmányok. 1945–1965 (1965). Számos tanulmánya, cikke jelent meg az 1930-as évek közepétől haláláig szaklapokban, szakfolyóiratokban. Tanulmányai és könyvei mellett több tudomány- és technikatörténeti bibliográfiát állított össze.