Rövid leírás
A Magyarországi Vasút Központi szegedi Leszámítoló Hivatalának munkatársa (1906–1922). Az MSZDP és a Vasutas Szövetség tagja (1919-től), a Tanácsköztársaság idején, a francia megszállás alatt lévő Szegeden, a közalkalmazottak szakszervezetének egyik vezetőjeként, szolidaritási sztrájkot szervezett a proletárdiktatúra mellett. A francia csapatok kivonulása után letartóztatták (1920. márc.), a zalaegerszegi internálótáborban tartották fogva (1920–1921). Állásából elbocsátották (1922), alkalmi munkákból élt, könyvelőként dolgozott (1922–1931), majd szegedi ügyvédi irodájának vezetője (1931–1945).
Az MSZDP, ill. 1939-től az SZDP szegedi szervezetének elnöke (1923–1944), nemzetgyűlési képviselőjelöltje (1935, 1939). Magyarország német megszállása után Nagykanizsára internálták (1944. ápr.–máj.), a II. világháború után Szeged polgármestere (1944–1945). Az Ideiglenes Nemzeti Kormány igazságügy-minisztere (1944. dec. 22.–1945. júl. 21.), hivatalából az MKP nyomására mozdították el. Budapesten ügyvéd (1945–1950). Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Szeged, 1944–1945), az SZDP nemzetgyűlési képviselője (Csongrád és Csanád vármegye, 1945–1947); az SZDP-n belül Peyer Károly csoportjához tartozott, de egészen az MKP-val való egyesülésig kitartott pártjában. Az ÁVH letartóztatta (1950. jún. 14.), az ún. jobboldali szociáldemokraták perének másodrendű vádlottjaként első- (1950. szept. 13.) és másodfokon is életfogytiglani fegyházra ítélték (1950. szept. 20.; egyéni kegyelemmel szabadult: 1955. dec. 14.; rehabilitálták: posztumusz, 1962. aug. 6.). A forradalom és szabadságharc idején az újjáalakult SZDP vezetőségi tagja (1956. okt. 31.–1956. nov. 4.).