Rövid leírás
Párizsi tanulmányai befejezése után Az Ujság belső munkatársa, és az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés (OMKE) titkára (1922–1935), a londoni The Economist magyarországi tudósítója (1935-től). Rövid időre internálták (1939), a II. világháború idején katonai fegyházban és büntetőtáborban raboskodott. A II. világháború után, a Reuters hírügynökség magyarországi tudósítója (1946–1948), hűtlenség koholt vádjával bíróság elé állították (1948. aug.; a vádat sajtó útján elkövetett rágalmazásra változtatták, nyolc hónap múlva szabadult: 1949. ápr.). Állástalan újságíró, alkalmi írásokból és műfordításokból élt (1949–1951). Kitelepítették, majd ismét bíróság elé került: „klerikális izgatás” vádjával 15 év büntetésre ítélték (1951; 1956 szept.-ben szabadult). A forradalom alatt a New York Times magyarországi tudósítója (1956. okt.–nov.), a bukás után elhelyezkedni nem tudott, írásaiból élt.
Pályafutásának kezdetén közgazdasági dolgozatokat közölt, az Economistben és Az Ujságban élesen támadta az Imrédy-kormány gazdasági és pénzügyi elképzeléseit. Később novellákat, egyéb kisprózát és kritikákat is közölt. A Reuters tudósítójaként több leleplező írása is megjelent a kialakuló kommunista diktatúráról. Az 1956-os forradalom után elsősorban az angolszász–magyar kulturális kapcsolatok történetét kutatta, valamint kortárs amerikai irodalom új jelenségeivel foglalkozott. Műfordítóként Harald Pinter, Samuel Beckett, és Arthur Miller műveit tolmácsolta.