Rövid leírás
A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola Erdészeti Vegytani Tanszéke tanársegéde (1905–1906), adjunktusa (1906–1913) és a budapesti tudományegyetem magántanára (1912–1913). Az I. világháború alatt a Chinoin gyár vegyészeti tanácsadója (1915–1918). A József Műegyetemen, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE), ill. a BME Vegyészmérnöki Karán a Szerves Kémiai Tanszék tanszékvezető ny. r. tanára (1913–1952), tanszékvezető egy. tanára (1952–1956); közben a Vegyészmérnöki és Egyetemes Osztály (1923–1926), a Gépész- és Vegyészmérnöki Osztály dékánja (1939–1940). Az ország német megszállása idején tiltakozott az egyetem Németországba való kitelepítése ellen, ezért a nyilas hatóságok rövid időre a budapesti Margit körúti fogházba zárták (1944. dec.). Az MTA igazgatósági tagja (1945–1949) és a III. Osztály elnöke (1945–1946). A Magyar Természettudományi Társulat Kémiai Szakosztályának elnöke (1929–1938). A Biochemisches Handlexikon munkatársa (Berlin, 1911–1922). A Magyar Chemiai Folyóirat szerkesztője (1914-től).
A magyarországi szerveskémiai kutatások egyik elindítója, az ország első Szerveskémiai Tanszékének megszervezője. Bekapcsolódott a Nobel-díjas német E. Fischer szénhidrátkutatásaiba. Új, széles körben elterjedt eljárásokat dolgozott ki – többek között – a cukoracetátok nátriummetilátos elszappanosítására (Zemplén-féle dezacetilezés).