Rövid leírás
Az I. világháborúban a keleti fronton harcolt, orosz hadifogságban volt (1915–1921), hazatérése után az MTA Főtitkári Iroda vezetője (1921–1924). A budapesti Eötvös Collegiumban a magyar és finnugor nyelvészet szakvezető tanára (1924–1932); a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ill. az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Karán, a finnugor összehasonlító nyelvészet h. (1929–1932), ny. rk. (1932–1935), ny. r. (1935–1952), egy. tanára (1952–1955) és a tanszék vezetője (1949–1955); közben a BTK dékánja (1947–1949). A Budapesti Középiskolai Tanárképző Intézet igazgatóhelyettese és a Budapesti Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság ügyvezető alelnöke (1941–1944). Az MTA igazgatósági tagja (1945–1946). A Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöke (1937-től). A Magyar–Finn és a Finn–Magyar Társaság társelnöke (1937-től), az Észt Irodalmi Társaság és az Észt Tudós Társaság elnöke (1938-tól). A helsinki Kalevala Társaság t. tagja (1941-től). A Magyarosan társszerkesztője (Nagy J. Bélával, 1932–1934), szerkesztője (1934–1938). A Nyelvtudományi Közlemények szerkesztője (1935–1953).
Az orosz hadifogságban megtanult oroszul és zürjénül, s érdeklődése az uralisztika felé fordult. Eredményeket ért el a finnugrisztikai és a magyar őstörténeti kutatásban, különösen értékesek obi-ugor nyelvtörténeti megállapításai.