Rövid leírás
A 19. század egyik legjelentősebb zenekritikusa pályafutását zeneszerzőként kezdte (első szerzeménye a Magyar Ábránd, 1841-ben jelent meg). Zongoraművészként először Nagyváradon lépett fel (1842-ben). Az 1840-es évektől elsősorban az ő tevékenysége nyomán alakult ki a magyarországi zenei irodalom és műkritika: számos, akkori kortárs zeneművet népszerűsítő tanulmányt és könyvet írt, több opera (főként Verdi és Wagner) szövegkönyvét fordította le magyar nyelvre, de az ő tolmácsolásában mutatták be Bizet Carmenjét is (a Nemzeti Színházban, 1876. okt. 28-án). Rendkívül termékeny szerző volt: „kultúrtörténeti korrajzot” írt – többek között – Erkel Ferencről, Liszt Ferencről, Mosonyi Mihályról. Nevéhez fűződik továbbá az első magyar zenei szakfolyóirat, a Zenészeti Lapok megalapítása (1860), majd jelentős szerepet vállalt a Zeneakadémia felállítása körüli mozgalmakban. A magyar zene a 19-ik században (1900) az első modern magyar zenetörténeti monográfia, a szakterület első klasszikusa.
Bővebben:
http://nevpont.hu/view.php?id=64
(A portrékép forrása: http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81br%C3%A1nyi_Korn%C3%A9l_(zeneszerz%C5%91)#/media/File:Korn%C3%A9l_%C3%81br%C3%A1nyi_1860.jpg)