Rövid leírás
A budapesti tudományegyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika gyakornoka (1876–1877), tanársegéde (1877–1887) és magántanára (1885–1887), c. ny. rk. tanára (1894-től). A Fővárosi Közkórház Heveny Fertőző Betegségek Osztályának orvosa (1885–1887), főorvosa (1887–1889), a budapesti Szent Rókus Kórház Belgyógyászati Osztályának főorvosa (1889–1910), a budapesti kórházak igazgató főorvosa (1910-től). A Budapesti Orvosi Egyesület másodtitkára (1888–1889), titkára (1889-től). A Közkórházi Orvos Társulat, az Állami Munkásbiztosító orvosi tanácsának elnöke, a Balneológiai Egyesület alelnöke. A Budapesti Orvosi Egyesület Évkönyvének szerkesztője (1887–1891), a Budapesti Orvosi Ujság alapító szerkesztője (Schuschny Henrikkel, 1903-tól).
Járványok kóroktanával, elsősorban különböző fertőző betegségekkel (pl. kolera) és az influenza gyógyításával foglalkozott. A konyhasó tartamú infúziós terápia magyarországi bevezetője, a kolera ún. hipodermoklízissel történő kezelésével nemzetközi hírnévre tett szert. Az elsők között vizsgálta az influenzát, annak járványos jellegét ő írta le először a magyar szakirodalomban.
(A kép forrása: helyismeret.hu)