Rövid leírás
Családi birtokán gazdálkodott, majd a Deák-párt és a Balközép Párt egyesülése után Tisza Kálmán belügyminiszter felkérésére Belső-Szolnok vármegye főispánja, Kővár és vidéke főkapitánya (1875), a megyehatárok rendezésekor (1876. XXXII. tc.) Szolnok- Doboka vármegye (1876–1890) és Beszterce-Naszód vármegye főispánja (1890–1892). A Főrendiház jegyzője (1875-től), a Szapáry- és a Wekerle-kormány idején a Képviselőház elnöke (1892. febr. 25.–1895. jan. 19.).
Wekerle Sándor lemondását követően az uralkodó a lojalitásának többször is tanújelét adó Bánffyt nevezte ki miniszterelnökké (1895. jan. 14.–1899. febr. 26; közben a király személye körüli miniszter is: 1898. jan. 20.–1898. dec. 20). Miniszterelnöki bukását követően az aktív politikától egy időre visszavonult; főudvarmester (1899–1904) és a Főrendiház tagja. Erdélyi elvbarátaiból megalakította az 1867-es közjogi alapon álló, ellenzéki Új Pártot (1903. nov.), s beválasztották a Képviselőházba; haláláig országgyűlési képviselő (Szeged I. választókerület, 1904–1911).
(A kép forrása: Wikipédia)