Rövid leírás
A bécsi világkiállításon szerepelt először Gyermekek szőlővel c. művével (1873). Franciaországba költözött (1873), egy ideig Barbizonban festett, ahol Paál Lászlóval kötött barátságot. Hatására erősödött benne a lírai hajlam, a természet szeretete. Témaválasztását kezdetben Munkácsy Mihály befolyásolta. Párizsba költözve Bastien-Lepage naturalizmusa, valóságábrázolása, Jules Breton levegős festésmódja, világos színei hatottak rá. Szolnokon először 1875-ben járt, ott alakult ki saját hangja, művészegyénisége. Plein air képein, népi életképein az Alföld természeti jelenségeit, tájait, valamint lakóinak mindennapjait örökítette meg.
Hazatérése után számos arcképet, önarcképet festett. Lotz Károllyal és Székely Bertalannal együtt festette a tihanyi apátsági templom freskóit (Egyházatyák és Mária mennybevitele, 1889–1890), majd a Műcsarnok oszlopos külső előcsarnokának művészeteket szimbolizáló falképeit (1895–1896). Mozaikokat tervezett a Szent István-bazilikához (szentek mellképei és jelenetek Krisztus életéből, 1899). A budai kir. palota új, krisztinavárosi szárnyának lépcsőházi előcsarnokába és az ún. diplomata lépcsőházba freskókat – allegorikus figurákat – festett (1900–1902).
(A kép forrása: Wikipédia)