Rövid leírás
Kiállító művész (1929-től). Az Iparművészeti Főiskolán az alakrajz, az anatómia és a szőnyegszövés (1938–1941), a Képzőművészeti Főiskolán az ornamentika-szerkesztés r. tanára (1945–1949), főiskolai tanára (1950-től) és a Főiskola főigazgatója (1956–1966).
Művészi pályáját nagyméretű figurális alkotásokkal kezdte, amelyeken a kompozíció, a térábrázolás, a figurák egymáshoz való viszonya szigorúan megszerkesztett, az itáliai kora reneszánsz hagyományaira épült (Jairus leánya, Angyali üdvözlet). Távol-keleti útjainak hatására érzelemvilága gazdagodott, képeivel a realitástól elforduló, a természetbe visszavágyódó ember őszinte vallomásait fogalmazta meg. Új élményeit új kifejezésmódban találta meg, gobelineket is festett, amelyek a távol-keleti alakos gobelinek hatását jelzik (1935-től).
Az 1950-es évek elején kapta első megbízásait nagyméretű murális alkotásokra. E művei közül is kiemelkednek a Dunai Vasmű bejárati épületeit díszítő freskói, amelyeknek elkészülte után sorra festette portréit a vasmű munkásairól (Olvasztárok), majd hét nagy pannót tervezett a moszkvai mezőgazdasági kiállításra (1952). Ezek az alkotásai, a kor jellegzetes sematikus művei, a kor szimbólumaivá váltak. A brüsszeli világkiállítás magyar pavilonja számára készült Gyümölcsszedők c. alkotása viszont már szakítást jelent a szocialista realizmussal (1958). Jelentős anyaggal szerepelt a velencei biennálén (1959), majd rövid időre visszatért a csendéletekhez, ill. a nagyméretű belső terek homlokzatát díszítették kompozíciói (Pap József téri lakóház, debreceni pályaudvar sgrafittói). Épületdíszítő munkáiban teljesedett ki alkotóereje, egyéni festői látásmódja.
(A kép forrása: Fortepan, szerző: Pétek Edit)