Rövid leírás
A nagyszombati érseki főgimnázium és az esztergomi papnevelő intézet r. tanára (1865–1873), Budapesten (1873–1878), Nagyváradon (1878–1890), Olaszországban élt (1890–1910). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) könyvtárának őre (1875–1879). Nagyváradi kanonok (1878-tól), szekszárdi c. apát (1879-től), arbei választott püspök (1889-től), krasznai főesperes (1898-tól), szentjobbi javadalmas apát (1900-tól). A múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője (1897–1915).
Konzervatív katolikus szemléletű munkáiban a magyar történelem szinte valamennyi korszakával kiemelten foglalkozott; alapvető jelentőségűek a Hunyadi- és a Jagelló-korra vonatkozó kutatatásai. Elsőként tárta fel a középkor magyarországi és külföldi forrásainak jelentős részét, de kutatásainak fő területe a politika- és diplomáciatörténet volt. Élete fő művének Mátyás király életéről szóló monográfiáját tekintette (1890), jóllehet számos fontos munkát jelentetett meg – többek között – Pázmány Péterről, a középkori magyar műveltségről, Werbőczy Istvánról, továbbá elsőként kutathatott a királyi kúriától származó Martinovics-iratokban. Itáliában jelentős vagyonra tett szert, amelynek egy részéből, a magyar történelmi források feltárására Rómában történeti intézetet alapított (Magyar Történeti Intézet, 1892).
(A kép forrása: Wikipédia)