Nemzeti Sírhelyek


Grósz Emil, nemes (Grosz Emil)

Rövid leírás

Grósz Emil, nemes (Grosz Emil)

 

A budapesti tudományegyetem Szemészeti Klinika, ill. a II. sz. Szemklinika gyakornoka (1888–1890), tanársegéde (1890–1898); közben a tanszék mb. vezetője (1892–1894), egy. adjunktusa (1898–1900), a szemészeti kórtan és módszertan ny. rk. (1900–1905), ny. r. tanára (1905–1936). Az Orvostudományi Kar dékánja (1914–1915). Trachomaügyi (1902–1918), kórházügyi kormánybiztos (1913–1917).

A szem neurológiai betegségeivel, a bénulásos szaruhártya-gyulladással, a tábeszes látóideg-sorvadással, a szem rosszindulatú daganataival, az uvea szarkómáival, a szimpatiás szemgyulladás patogenezisével foglalkozott. A szemészeti műtéttan világhírű művelője, több mint tízezer hályogműtétet végzett (1904–1935). Elsők között mutatott rá a szembetegségek öröklődésére, a szürkehályog (katarakta), a zöldhályog (glaukóma) és a rövidlátás öröklődését bizonyító családfát állított össze. Az iridektómia (szivárványhártya-kimetszés) műtéti továbbfejlesztője, a világon az elsők között végzett sikeres műtétet a katarakta tokos eltávolítására. Nevéhez fűződik a trachoma (fertőző kötőhártya-betegség) magyarországi felszámolása. Elkészítette az 1903. évi törvényerejű rendeletet, amely kötelezővé tette a trachomás betegek szűrését és díjtalan kezelését, kezdeményezésére az ország minden nagyobb kórházában külön trachomaosztályokat létesítettek. Vezetése alatt a budapesti új Mária utcai Szemklinikát Európa legkorszerűbb, 80 ágyas szakintézményévé fejlesztette, ahol számos szemészeti diagnosztikai és műtéti újítást a világon először alkalmaztak sikeresen.

(A kép forrása: Wikipédia)