Rövid leírás
A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) munkatársa (1870–1877), múzeumi őre (1877–1893), igazgatóőre (1893–1913), egyúttal, mint osztályigazgató, a Régiség- és Éremtár vezetője (1890–1913). A budapesti tudományegyetem magántanára (1877–1880), az ókori történelem ny. rk. tanára (1880–1890), a klasszika-archeológia ny. r. tanára (1890–1913).
A régészeti tudomány egyik magyarországi megalapítója, a régészet több területén is jelentős eredményeket ért el. Pályája kezdetén a budapesti VIII. Nemzetközi Ősrégészeti Kongresszus egyik titkára és a központi kiállítás rendezője (1876–1878). Később három kötetben közreadta a magyarországi bronzkor közel 5000 emlékét, többségükben fémleleteket (A bronzkor emlékei Magyarhonban, I–III., 1886–1896). A Kárpát-medencére jellemző bronzleletek leírását, típus és funkció szerinti felosztását egy évszázadon át alapműnek tekintették Európában. Elsők között foglalkozott a pannóniai vallási kultuszok történetével, vizsgálta továbbá az antik világ és a középkor közötti művelődéstörténeti kapcsolatokat a Kárpát-medencében. Hosszú időn keresztül irányító szerepet játszott a magyarországi régészeti kutatásokban, s a feltárt leletanyag feldolgozásában.
(A kép forrása: Wikipédia)