Rövid leírás
A nagykállói állami főreáliskola helyettes (1883–1884), a nagyváradi (1884–1887), a kassai (1887–1891), abudapesti VI. kerületi állami főreáliskola r. tanára (1891–1895). A budapesti tudományegyetem magántanára (1892–1895), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen (1895–1909), a budapesti tudományegyetemen, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetemen a francia nyelv és irodalom ny. r. tanára (1909–1921); közben a Tanácsköztársaság alatt megfosztották tanszékétől (1919. márc.–júl.), a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánja (1920–1921).
Tudományos pályafutásának kezdetén XVIII–XIX. századi magyar irodalommal, elsősorban Csokonai Vitéz Mihály és Kölcsey Ferenc munkásságával foglalkozott, később érdeklődése a francia irodalom magyar recepciója, ill. a francia dráma és líra felé fordult. A modern magyarországi romanisztikai kutatások egyik megalapítójaként az első Molière monográfia szerzője, de vizsgálta André Chénier forradalmi költészetét, Edmond Rostand munkásságát, valamint a modern francia naturalista regényt is. Műveiben a pozitivista jellegű történeti módszer híve volt, nézeteire Gustave Lanson gyakorolta a legnagyobb hatást.