Rövid leírás
Buda város szolgálatába állt, mint írnok (1833–1837), tiszti főügyész (1837–1843), majd a város főjegyzője (1843–1848). Az 1844. évi nyelvtörvény elfogadása után ő volt az első, aki magyarul szólalt meg a budai tanácsteremben. A rendi országgyűléseken Buda város követe (1843–1844 és 1847–1848), a forradalom kitörése után Buda és Pest egyesítését javasolta (1848. ápr. 7.). Az első felelős magyar kormányban Szemere Bertalan belügyminiszter mellett, a városi ügyek osztályfőnöke, a Szemere-kormányban a külügyminisztériumban tevékenykedett. A forradalom bukása után többekkel ő rejtette el a királyi koronát és a koronázási jelvényeket (Orsova mellett, 1849. aug. 20-án).
Kossuth Lajost követve előbb Törökországba, majd az USA-ba emigrált (1851–1867), távollétében halálra ítélték (in contumatiam, 1851). Hazatérése után ismét közélet szerepet vállalt: Buda utolsó polgármestere (1867–1873) és Buda országgyűlési képviselője (1869–1873). Ő nyújtotta be Buda, Pest és Óbuda egyesítéséről szóló törvényjavaslatot (Wahrmann Mórral, 1870. júl. 16-án). Budapest megalakulása után a II. kerület Deák-párti országgyűlési képviselője (1873–1878). A Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja (1874–1886).
(A kép forrása: Wikipédia)