Rövid leírás
A Fővárosi Múzeum segédőre (1922–1929), őre (1929–1935), osztályigazgatója (1935–1937), a székesfővárosi múzeumok központi igazgatója (1937–1941). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1930–1937), a középkori művészet c. ny. rk. tanára (1937–1941).
Középkori magyar művészettel, elsősorban a román és a gótikus kor egyházművészeti emlékeivel, a magyar szobrászat kialakulásának kezdeteivel, ill. Pest-Buda művészetével foglalkozott. Összeállította a budai kőfaragók névjegyzékét és közzétette az általuk használt kőfaragójeleket. Alapvetően új eredményeket ért el a Zsigmond kori magyar művészet kutatásában, munkásságának legnagyobb érdeme, hogy új fejezetet teremtett a gótika és a reneszánsz közötti átmenet emlékeinek. Későbbi művei közül kiemelkedik a főváros 19. századi ötvösművészetét bemutató dolgozatai, ill. a Mátyás kori reneszánsz művészetet feltáró munkái. Muzeológusként létrehozta a Fővárosi Múzeum Kőemléktárát (az elsősorban Buda középkori és török kori kőemlékeit bemutató lapidáriumot a Halászbástya északi szárnyában helyezte el és 1932-ben nyitották meg).