Rövid leírás
Pályáját csodagyerekként kezdte, a Szépség koldusa (1922) c. kötettel. Kezdetben három irány határozta meg költészetét, a Nyugatos költők (Ady Endre, Juhász Gyula, Babits Mihály) követése, Kassák Lajos hatására az irodalmi hagyományok elleni lázadás és Erdélyi József népköltészeti ihletésű, anarchisztikus lírájának hatása. A Nem én kiáltok (1925) c. kötetben már e három hatásból merített egyéni hang nyilatkozott meg. A Tiszta szívvel sikerét követően elfordult az avantgárd kísérletektől, visszatért a hagyományos formákhoz. Szonettjei, ódái, epigrammái, elégiái, balladái is utalnak klasszicizáló hajlamára. Eszménye az ún. tömény vers volt, amelynek lényege, hogy minden eleme költői, vagyis a szöveg legkisebb alkotórésze is a szerző hatalmában van. E törekvésének egyik legnagyobb alkotása a Medáliák-ciklus. 1928-ban írott, töredékben maradt művészetfilozófiai értekezésében kifejtette, hogy az alkotást a világegész szemléleti helyettesének, mikrokozmosznak tekinti. Erre utal, a Nincsen apám, se anyám (1929) c. kötet is.
1930-tól igyekezett részt venni egy olyan történelmi folyamatban, amely reményei szerint megváltoztatta volna a valóságot. Ez először népi szellemben hatott költészetére, verseiben is visszanyúlt a folklórhagyományhoz, a régi magyar költészet örökségéhez, a finnugor költői elemekhez (Betlehem; Betlehemi királyok; Dörmögő). Ezután fordult a munkásmozgalom felé, tanulmányozta a marxista filozófiát. Eddigi költészetével ellentétben tanítani, szónokolni akart, szót emelt a nyomor, az igazságtalanság ellen. Ennek ellenére a Tömeg, a Szocialisták, a Munkások és egyéb költemények nem tekinthetők a propagandaköltészet darabjainak. Ezekben a versekben a tiszta költészet és a politikai líra összeegyeztetésére tett kísérletet. A Döntsd a tőkét, ne siránkozz (1931) c. kötetben is megpróbálkozott ezzel, de valójában a Külvárosi éjben (1932) sikerült a két törekvés ötvözése.
Költészetében jelentős szerepet játszott a pszichoanalízis. Érett korszakának Freud elméletéből is táplálkozó esztétikája a szublimáció fogalmára épült. Az alkimistákra hivatkozott, akik a szilárd halmazállapotú anyagokat úgy próbálták megtisztítani, hogy felmelegítve légnemű halmazállapotba kerüljenek. Ezt az átmenetet tekintette az alkotás folyamatának, az ösztönök szublimációjának. A művészi alkotást és befogadást pedig terápiának, amely alkalmas az emberi lélek egyensúlyban tartására. Ez az esztétika a modern klasszicizmus egyik változata, mondanivalóját igyekezett fegyelmezett formában összefogni. A város peremén a külső és a belső világ között próbált egyensúlyt találni. A kötet megjelenésének idejében komoly válságba kerül, amelyről több verse tanúskodott (Reménytelenül; Számvetés; Vigasz).Megjelentette a Medvetáncot (1934), majd napvilágot látott az Eszmélet-ciklus, amely a válság átmeneti leküzdésére utalt.
Ignotus Pállal szerkesztette a Szép Szót, költészetét egyre inkább elismerték. Gyömrői Edittel folytatott terápiás kapcsolata nyomán számos jelentős verssel gazdagította a 20. századi magyar szerelmi lírát (Gyermekké tettél; Magány; Nagyon fáj; Ne bántsd). Az analízis élményeiből merít számos verse, többek között az édesanyját idézők is (Mama; Kései sirató; Kirakják a fát; Temetés után). Belső világának megjelenítése mellett, a közösségi gondok is teret kaptak költeményeiben (Levegőt!; A Dunánál; Egy spanyol földmíves sírverse). Kései lírája a Nagyon fáj c. kötetben összegződött (1936). Utolsó szerelmi ciklusát Kozmutza Flórához írta (Flóra; Reggeli fény; Március; Flórának, 1937), amelyek gyógyulására tett kísérleteit igazolják. Utolsó hónapjában olyan versekkel búcsúzott, mint a Talán eltűnök hirtelen…, a Karóval jöttél… és az Íme, hát megleltem hazámat. Műfordítóként elsősorban a szomszédos népek kortárs műveit és Villon költeményeit ültette át magyar nyelvre.
(A kép forrása: http://mek.niif.hu/00700/00707/html/index.htm)