Nemzeti Sírhelyek


Kádár János (Csermanek János)

Rövid leírás

Kádár János (Csermanek János)

 

A II. világháború után Budapest rendőrkapitány-helyettese (1945. febr.–ápr.). Az újjáalakult KMP KV Titkárságának tagja (1945. ápr.–1947), Kiss Károllyal közösen a KV Káderosztályának vezetője (1945–1947), egyúttal a Budapesti Területi Bizottság titkára (1945. ápr.–nov.). A KMP

A KMP Budapesti Területi Bizottsága (1941 tavasza), az újjászervezett KMP KB tagja (1942. máj.–1943. jún.), a KB-ban szervezési feladatokkal bízták meg. Jelentős szerepet játszott az 1942 nyarán történt lebukások miatt meggyengült párt kerületi bizottságainak és sejtjeinek újjászervezésében, irányításában. A KB Titkárság tagja (1942. dec.– 1943. jún.), vezető titkára (1943. febr.–jún.). A Komintern megszüntetése után feloszlatta a KMP-t, és megszervezte helyette a Békepártot (1943. jún.; a párt feloszlatásáért később likvidátorsággal vádolták meg, 1945. jan.). Magyarország német megszállása után kezdeményezte a Magyar Front létrehozását. Vezető szerepet játszott a Békepárt háromtagú katonai bizottságának megalakításában.

A II. világháború után a KMP Nagybudapesti Bizottságának titkára (1945. nov.–1948. aug.), a KMP, ill. az MDP főtitkár-helyettese (1946–1949), belügyminiszter (1948. aug. 5.–1950. jún. 23.) és az átszervezett MDP KV Titkárságának tagja; belügyminiszterként jelentős szerepet játszott Rajk László koncepciós perének előkészítésében (1949). Az MDP KV Párt- és Tömegszervezetek Osztályának osztályvezetője (1950. máj.–1951. ápr.). Saját kérésére felmentették belügyminiszteri tisztségéből (1950. jún.), koholt vádak alapján letartóztatták (1951. ápr.), minden párttestületből kizárták (1951. máj.). A vizsgálatot egy Farkas Mihály vezette bizottság végezte, amelynek Kiss Károly és Kovács István volt a tagja. A Legfelsőbb Bíróság első fokon (1951. dec.), majd másodfokon is életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte (1952. dec.). A kommunisták elleni perek felülvizsgálata során őt is szabadon engedték, és rehabilitálták (1954. júl.). Az MDP budapesti XIII. kerületi bizottsága (1954. okt.–1955. szept.), Pest Megyei Bizottsága első titkára (1955. szept.–1956). Az MDP KV ülésén szóvá tette az 1955 tavaszán végbement visszarendeződést (1956. márc.). Akaratán kívül lassan a pártellenzék egyik meghatározó személyiségévé vált. Kooptálták a legfelsőbb párttestületekbe, egyúttal a KV titkárává választották (1956. júl.).

Az MDP KV első titkára (1956. okt. 25.–1956. okt. 30.), a KV Elnökségének elnöke (1956. okt. 28.–1956. okt. 30.). A forradalom második szakaszában Nagy Imre kormányának államminisztere (1945. okt. 30.–1945. nov. 4.: ténylegesen csak nov. 1-jéig). Látszólag azonosult a forradalommal, ezt látszott igazolni rádióbeszéde is (okt. 30.). Az MDP feloszlatása után megalakult MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának tagja (okt. 30.–nov. 1.). Münnich Ferenccel együtt a budapesti szovjet nagykövetségre ment (nov. 1.), állítólag azért, hogy a szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos magyar aggodalmakra egyértelmű választ kapjon. Ezután Moszkvába vitték őket, ahol több kelet-európai ország és kommunista párt vezetőjével a magyarországi helyzetről tárgyaltak (nov. 2.–nov. 3.). A megbeszélések során Ny. Sz. Hruscsov szovjet pártvezető megszerezte J. B. Tito jugoszláv elnök és pártvezető egyetértését a szovjet fegyveres beavatkozáshoz, s elfogadta Tito javaslatát, hogy Münnich Ferenc helyett Kádárt állítsák az ország élére (nov. 3.). Ungvárott találkozott a Jugoszláviából hazatérő Hruscsovval (nov. 4.), majd még aznap délután Szolnokra ment, ahol megalakította az ún. forradalmi munkás-paraszt kormányt, amelynek miniszterelnöke lett (1956. nov. 4.–1958. jan. 28.). Három nappal később egy szovjet katonai konvojjal Budapestre érkezett (1956. nov. 7.).

Az MSZMP KB elnöke és titkárságának tagja (1957. febr.–jún.), a KB első titkára (1957. jún.-tól). A Münnich-kormány államminisztere (1958. jan. 28.–1961. szept. 13.). A Minisztertanács elnöke (1961. szept. 13.–1965. jún. 30.). az MSZMP PB tagja (1957. jún. 29.–1988. máj. 22.), főtitkára (1985. márc. 28.–1988. máj. 22.), elnöke (1988. máj. 22.–1989. máj. 8.). A Hazafias Népfront Országos Tanácsa (HNF OT) tagja (1964–1989), az Elnöki Tanács tagja (1965. nov. 11.–1989. júl. 6.). Országgyűlési képviselő (Heves–Nógrád–Hont vármegyék, 1945–1951; Budapest, 1958–1967; Budapest XIII. kerület, 1967–1985; országos lista, 1985–1989).