Rövid leírás
A mährisch-weisskircheni katonai főreáliskola, majd a lovassági hadapródiskola (1916–1917), a kassai katonai főreáliskola tanára (1918–1919). A Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztosságon a neves pedagógus, Nagy László munkatársa (1919. jún.–júl.), a bukás után a budapesti Állami Zrínyi Miklós Főgimnázium r. tanára (1919 ősze–1927), majd az MTA Melich János vezette Szótári Bizottságának gyűjtő munkatársa (1927–1942). A debreceni Tisza István Tudományegyetem, ill. a Debreceni Tudományegyetem magántanára (1934–1950); a pedagógia ny. r. tanára (1942– 1950), kényszernyugdíjazták (1950). A Debreceni Tudományegyetem nyíregyházi Társaslélektani Intézete nyári egyetemének vezetője (1945. aug. és 1946. aug.–szept.). Az Országos Szabadművelődési Tanács elnöke (1945. okt. 9.–1949). – Budapest-Józsefváros parochiális tanácsosa (1923–1927), a budapesti Kálvin téri gyülekezet (1927–1943), a budapesti Pozsonyi úti gyülekezet presbitere (1943–1952). A tiszántúli református egyházkerület tanácsbírája (1945), a Református Egyház Zsinatának tagja (1948), a tiszántúli egyházkerület képviselője, Bereczky Albert és Révész Imre mellett a magyar állam és a református egyház közötti egyezmény egyik előkészítője (1948).
A magyar filozófia történetének egyik legeredetibb, legérdekesebb, nagy hatású, iskolateremtő személyisége. Az ún. magyar világnézet filozófiájának rendszerét – rendszerező kötetekbe gyűjtött, formálisan pedagógiai, de filozófiai alapozású – tanulmányaiban fejtette ki. Kiindulópontja az, hogy a sajátos magyar észjárásnak megfelelően létezik egy sajátos magyar világnézet is. Legnagyobb hatású műve ezzel, valamint a neveléstudomány társas-logikai kapcsolataival foglalkozó A magyar észjárás és közoktatásügyünk reformja (1938) c. kötete.
(A kép forrása: http://iraskepkepiras.blogspot.com/2011/11/karacsony-sandor.html)