Rövid leírás
A Magyar Képzőművészeti Főiskola oktatója (1921–1925), ny. r. tanára (1925–1952), egy. tanára (1952–1960). A budapesti Akácfa utcai műtermében (1908–1911), majd a budapesti Százados úti művésztelepen élt és alkotott (1911–1944). Kormányfőtanácsos (1925-től).
A Képzőművészeti Tanács Jóléti Bizottságának tagjaként részt vett a Tanácsköztársaság művészeti életében (Őszirózsás katona, 1918), a bukás után, a Horthy-korszak vezető szobrásza lett. I. világháborús emlékművek sorát (Kapuvár, Körmend, Nyíregyháza, Nagykanizsa, Füzesabony stb.), majd a budapesti Szabadság téren felállított híres irredenta emlékmű Észak tagját készítette el (1921). A két világháború között a hivatalos művészet egyik leginkább foglalkoztatott szobrászaként szinte valamennyi magyarországi nagyváros közterein feltűntek alkotásai. Bourdelle hatását tükröző Íjász c. művét (1929) négy külföldi nagyváros közterületén is felállították (Santa Barbara, Stockholm, Leningrád, Djakarta).
Magyarországon a legfelsőbb körökből és a művészvilágból kerültek ki portrészobrainak modelljei (Györgyi Dénes, 1923; Iványi Grünwald Béla, 1924; Bajor Gizi, 1932; Pásztor János, 1934). Állandó résztvevője volt a velencei biennáléknak és a világkiállításoknak, rendszeresen részt vett nemzetközi és magyarországi szoborpályázatokon (Horthy István-emlékmű, 1943). A II. világháború után továbbra is fontos megbízásokat kapott, a szovjet parancsnokság, ill. Vorosilov marsall választása alapján megbízták a gellérthegyi emlékmű megalkotásával (1947). A Rákosi-korszakban is az egyik legfoglalkoztatottabb művész volt, részt vett a Sztálin-szoborpályázaton (1950), megbízást kapott a Parlament melletti Kossuth-emlékmű (1952) és a Millenniumi emlékmű Kossuth- és Rákóczi-szobrának megmintázására (1953–1955).
Hosszú pályafutása alatt monumentális köztéri plasztikák mellett portrészobrokat, aktokat, kisplasztikát, domborműveket, érméket, porcelánfigurákat mintázott. Munkáit hatalmas technikai tudás, kitűnő kompozíciós készség, mozgalmasság és dekoratív formaképzés, akadémista, realista, klasszicista és expresszív stílusjegyek jellemezték. Politikai rendszerektől függetlenítette magát, művészetével megrendelői elvárásainak igyekezett minden korban megfelelni, ugyanakkor az egymást követő politikai rendszerek korábbi alkotásait rendszerint újabbakkal kívánták felcserélni.
(A kép forrása: https://turul.info/napok/kisfaludistroblzsigmond)