Rövid leírás
A budapesti tudományegyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika gyakornoka (1874–1876), egy. tanársegéde (1876–1877), a budapesti Schwartzer-féle elmegyógyintézet főorvosa (1877–1883), az általa berendezett angyalföldi országos elmebeteg-ápoló intézet igazgatója (1883–1889). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen (1889–1919), majd a Budapestre menekült kolozsvári egyetemen az elmekórtan és törvényszéki lélektan ny. r. tanára (1919–1921); közben az Orvostudományi Kar dékánhelyettese (1893–1894, 1908–1909, 1921–1922), dékánja (1892–1893, 1907–1908, 1917–1918, 1920–1921), az egyetem rektorhelyettese (1898–1899, 1910–1911), rektora (1897–1898) és az Elme- és Ideggyógyászati Klinika igazgatója (1889–1920).
Neurológiai reflexek kórtanával foglalkozott, önálló pszichológiát és pszichopatológiát dolgozott ki, jelentős eredményeket ért el a hallucinációk és a tudatosság vizsgálatában. A reflexről felállított elmélete tudománytörténeti jelentőségű.
(A kép forrása: SZTE Egyetemi Konyvtár gyűjteménye)