Nemzeti Sírhelyek


Mauritz Béla

Rövid leírás

Mauritz Béla

A budapesti tudományegyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszéke tanársegéde (1902–1905 és 1910–1912), egy. adjunktusa (1912–1914); közben Semsey-ösztöndíjasként Heidelbergben, Lipcsében, Drezdában és Bécsben ásvány- és kőzetelemzést tanult (1905–1910). A József Műegyetem magántanára (1911–1919). A budapesti tudományegyetem magántanára (1909–1911), az ásvány- és kőzettan h. (1913–1914), ny. rk. (1914–1918), ny. r. tanára (1918–1949). A Bölcsészkar dékánja (1929–1930), az egyetem rektora (1943–1944), rektorhelyettese (1944). Az Országgyűlés Felsőházának póttagja (1942–1944). A Magyarhoni Földtani Társulat elnöke (1923–1932), t. tagja (1933-tól). A Magyar Természettudományi Társulat alelnöke (1937–1940). Az Országos Természettudományi Tanács ügyvezető igazgatója, majd elnöke (1944–1945). A Mathematikai és Természettudományi Értesítő szerkesztője (1933–1946).

Kristálygeometriai, morfológiai kutatásokkal foglalkozott, alapvetően új megállapításokat tett a magyarországi mélységi és kiömlési kőzetek kutatása terén. 1944-ben jelentős szerepet játszott a budapesti tudományegyetem Németországba való kitelepítésének megakadályozásában.

 

(A portrékép forrása: História-Tudósnaptár ; http://tudosnaptar.kfki.hu/historia/egyen.php?namenev=mauritz)