Rövid leírás
A magyar szobrászművészet egyik megújítója, a monumentális szobrászat egyik legjelentősebb alkotója. Korai alkotásait mozgalmasság, naturalista stílusjegyek jellemzik, később, a festői effektusokat elhagyva, a szobrászat évezredes hagyományaihoz nyúlt vissza, plasztikáit egyiptomi szobrokra emlékeztető, tömbszerűen zárt kompozíciókban fogalmazta meg. Műveit jellegzetesen bársonyos hatású, esetlegesnek tűnő felületmegmunkálással faragta.
Síremlékeinek archetípusa a merengő, maga elé tekintő fiatal nőalak, amely nyugodt figurájával, pillérre támaszkodó réveteg alakjával görög sírplasztikákat idéz (Lengyel síremlék, 1917; Radnai-síremlék, 1949). Lovas témáit többféle felfogásban is megmintázta, a kezdeti, játékos mozdulatoktól a statikus tömegű, erőteljes, népmesei figurákig (Kis lovas, 1915; Turáni lovas, 1930). Boromisza Tibor meghívására 1933-ban a Hortobágyra ment, ahol magyarsága művészetén keresztül is megnyilvánulhatott, magyar paraszt alakjait, állatfiguráit is itt választotta (Komondor; Hortobágyi bika, 1934). Az emberi munkát ábrázoló, szimbolikus tartalmakat is hordozó alkotásait a szocialista realizmus követendő példájaként tartották számon (Magvető, 1935–1938). Életművét formai jegyek alapján gyakran hasonlítják Aristide Maillol munkásságához.
Síremlékei: Lengyel Béla síremléke (Budapest, Farkasréti temető, 1917; jelenleg az MNG-ben); Móricz Zsigmondné síremléke (Budapest, Kerepesi úti temető, 1926); Borosnyai-síremlék (Budapest, Farkasréti temető, 1935); Borvendég Ferenc síremléke (Budapest, Kerepesi úti temető, 1937); Lyka Károlyné síremléke (Budapest, Kerepesi úti temető, 1943); Radnai Béláné síremléke (Budapest, Farkasréti temető, 1949); Csokonai-pantheon (1953, felállítva: Debrecen, Köztemető, Juhász Géza sírján, 1970).