Rövid leírás
A máramarosszigeti gimnázium r. tanára (1908–1914), az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített (1914–1918), a budapesti VI. kerületi Kölcsey Ferenc Gimnázium r. tanára (1919–1945). A Pázmány Péter Tudományegyetemen, ill. az ELTE TTK-n az elméleti fizika ny. r. tanára (1945–1951), egy. tanára (1951–1961) és a Tanszék vezetője (1950–1961). Az MSZMP KB tagja (1957–1967). Az MTA Elnökség tagja (1949–1958), alelnöke (1958–1967). A Magyar Természettudományi Társulat elnöke (1947–1949), az Eötvös Loránd Fizikai Társulat örökös t. elnöke.
Relativitáselmélettel és az elektromos mágneses térrel foglalkozott, az elméleti fizika iskolateremtő egyénisége. Kidolgozott egy olyan geometriai elméletet, amely a nemlineáris vektortranszformáció bevezetésével lehetővé teszi az elektromosság geometriai értelmezését. Az elektromágneses értelmezés alapján továbbfejlesztette a fényelhajlás Kirchhoff-féle elméletét. Magyarországon nevéhez fűződik a korszerű, világszínvonalon álló elméletifizika-oktatás megteremtése. Tudománytörténeti tevékenysége is jelentős.
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/n-ny-76F7D/novobatzky-karoly-7712C/)