Rövid leírás
A zágrábi jogakadémián az ún. észjog és a magyar közjog r. (1838–1847), a győri jogakadémián (1847–1848), a pesti tudományegyetemen ny. r. tanára (1848–1849), a forradalom bukása után kinevezését visszavonták (1849. nov. 12.), de az észjogot és a magyar közjogot magyar nyelven előadhatta (mint helyettes tanár, 1849–1852). Zágráb vármegye táblabírája (1845–1847). A pesti, ill. a budapesti tudományegyetemen a jogbölcselet (1852–1872) és a büntetőjog ny. r. tanára (1852–1871 és 1875–1878); közben a Jog- és Államtudományi Kar dékánja (1865–1866), majd az Egyetem rektora (1861–1862). Az MTA II. Osztályának elnöke (1879. máj. 20.–1880. nov. 22.), az MTA másodelnöke (1880. nov. 22.–1886. ápr. 30.). A Magyar Jogászegylet alapító elnöke (1870–1886). Az Országos Közoktatási Tanács elnöke (1876–1878).
A Hétszemélyes Tábla (1863) és a Kúria legfőbb ítélőszéki osztályának bírája (1869). A kiegyezés utáni első, Andrássy-kormány második vallás- és közoktatásügyi minisztere (1871. febr. 10.–1871. nov. 14.), a Lónyay-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere (1871. nov. 14.–1872. szept. 4.), majd megszakítással több mint tíz éven át igazságügy-miniszter (1872. szept. 4.–1875. márc. 2. és 1878. jún. 30.–1886. ápr. 30.). Kormánypárti programmal országgyűlési képviselő (Budapest I. választókerület, 1871–1886).
Hosszú – egy alkalommal megszakított – miniszteri ideje alatt irányította a büntetőeljárási törvénykönyv és a polgári törvénykönyv előkészületi munkálatait, átalakíttatta a polgári peres eljárások rendjét és új végrehajtási törvényt is előkészített. Jogtudósként elsősorban jogfilozófiával foglalkozott, Kant gyakorlati bölcsészetének híve volt, de az ún. észjogi és történeti iskola közötti kompromisszum megteremtésére törekedett. Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű jog- és államtudományi enciklopédia összeállítása (1851), jelentős eredményeket ért el a magyarországi jogtörténeti kutatások elindításában, a pesti egyetem jogtörténeti oktatásának feltárásában.
(A kép forrása: Wikipédia)