Rövid leírás
Tanulmányai befejezése után Ugocsa vármegyében gyakornok, majd szolgabíró (1895–1896). A Szabadelvű Párt programjával országgyűlési képviselő (Nagyszőlős, 1896–1903), Máramaros vármegye főispánja (1903–1913), gr. Tisza István kormányának belügyminisztériumi államtitkára (1913. júl.–1917. jún.), egyúttal a Nemzeti Munkapárt tagjaként országgyűlési képviselő (Gyoma, 1913–1918). A konzervatív, forradalomellenes Nemzeti Egyesülés Pártja egyik alapítója és húszfős szervezőbizottságának tagja (1919. febr.). A Tanácsköztársaság alatt ellenforradalmi tevékenységéért elfogták, halálra ítélték, a kivégzéstől a proletárdiktatúra összeomlása mentette meg.
A Friedrich-kormány belügyminisztere (1919. aug. 15–27.), a Magyar Nemzeti Szövetség országos elnöke (1920-tól). A volt munkapárti képviselőkből alakított Nemzeti Középpárt élén csatlakozott a gr. Bethlen István által alapított Egységes Párthoz (1922. febr.), amelynek egyik társelnöke lett. Országgyűlési képviselő (Komárom, 1927–1931; Szepsi, 1931– 1933). Koronaőr (1933 júl.-ától), e tisztében a Felsőház tagja (1933–1944), egyúttal alelnöke (1939. jún.–1943. okt.), majd elnöke (1943. okt.–1944. nov.). A visszacsatolt Kárpátalja kormányzói biztosa (1939. jún.–1940. szept.). A II. világháború alatt Horthy Miklós szűk tanácsadói köréhez tartozott. A kormányzó kényszerű lemondása (1944. okt. 16.) után tisztéből fakadóan az Országtanács tagja lett, de a nyilas hatalomátvétel elleni tiltakozásul lemondott házelnöki posztjáról (1944. nov. 3.).
(A kép forrása: Wikipédia)