Rövid leírás
Az 1847. évi országgyűlésen a Csongrád vármegyei követek mellett írnok. A forradalom kitörése után Pesten, a Pénzügyminisztérium segédfogalmazója (1848), majd a pesti önkéntes zászlóalj tagjaként harcolt a szabadságharcban (1848–1849). A bécsi legfőbb ítélőszék magyar osztályán, majd a magyar udvari kancellárián fogalmazó (1853–1860), gr. Apponyi György országbíró és utódjainak elnöki titkára (udvari titkári rangban, 1860–1868). A pesti ítélőtáblánál r. bíró és a budapesti ítélőtáblánál a telekkönyvi tanács elnöke (1868–1890). A Főrendiház tagja (1897–1905). Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum alapító igazgatója (1881–1886), főigazgatója (1886–1896). A Magyar Iparművészeti Társulat alapító tagja (1885-től), másodelnöke (1894–1904). A Nemzeti Szalon díszelnöke (1894–1905).
Bírói hivatása mellett a magyar művészeti élet szervezője, egyik legismertebb műgyűjtője volt. Tevékeny részt vállalt az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum szervezésében, amelynek elvállalta első igazgatói címét is. Igazgatóként megteremtette az intézmény szervezeti önállóságát, kialakította a tudományos feldolgozás és kutatás alapjait, kezdeményezte az első szakkiállításokat (1882: I. könyvkiállítás; 1884: I. ötvöskiállítás). A millennium idején megszervezte a Magyar Iparművészeti Társulat nagy kiállítását (1896), majd a párizsi világkiállítás alatt személyesen rendezte be a magyar iparművészeti csoport anyagát, egyúttal a nemzetközi szobrász zsűri alelnökeként is tevékenykedett (1900). Részt vett továbbá a torinói nemzetközi művészeti kiállítás (1902) és a St. Louis-i világkiállítás szervezésében is (1904).
(A kép forrása: Wikipédia)