Rövid leírás
Tanulmányai befejezése után a füssi kastély nevelője, majd Dentán (Temes vármegye) nevelősködött (1875–1876). Budapestre költözött, ahol írásaiból élt. A Hon c. napilap munkatársa (1878–1882), a Magyar Népbarát c. szépirodalmi hetilap főmunkatársa (1882–1884), az Aradi Hírlap és a kassai, német nyelvű Pannonia c. lap szerkesztője (1884–1887), a Pesti Hírlap színikritikusa (1887–1889).
Pályája elején esszék és tanulmányokat írt, amelyekre a pozitivista determinizmus, a kereszténység eszméi, Schopenhauer és Lev Tolsztoj filozófiai nézetei hatottak leginkább. Az orosz írók nyomán drámákat (Jobáb házában, 1875) és realista elbeszéléseket írt, majd első versei Jézus-versek és allegóriás poémák (Pán halála) voltak (néhány verses elbeszélés mellett). Élete végén kibontakozott, a közvélemény érdeklődését erősen felkeltő szerelme Jászai Mari, a kor legnépszerűbb színésznője, akit verseiben Rezedának nevezett. Legismertebb költeménye, a Pán halála, elsősorban Jászai Mari szavalatában vált országosan népszerűvé. Költészetének legjelentősebb részét lírai ciklusai, légies dalai alkotják, amelyek szokatlan őszinteséggel és mesteri dallamossággal párosulnak. A magyar impresszionista szimbolista líra előfutára, akire azonban a legnagyobb hatást nem a francia, hanem a német klasszikusok (Heine, Lenau) műdalai gyakorolták. Maga is több versét német nyelven írta. Műfordítóként kortárs német irodalmat tolmácsolt, de az ő fordításában jelent meg Ibsen legismertebb drámája, a Nóra is (posztumusz, 1892-ben).
(A kép forrása: Wikipédia)