Rövid leírás
A budapesti tudományegyetem Ásvány-földtani Tanszékén Szabó József tanársegéde (1876–1882), a Magyar Földtani Intézet osztály-, majd főgeológusa (1882–1904). A József Műegyetem magántanára (1891–1904), az ásvány- és földtan ny. r. tanára (1904–1927); közben az Egyetemes és Vegyészmérnöki Osztály dékánja (1912–1914). A Szent István Akadémia tagja (r.: 1917; t.: 1927) és IV. Osztálya elnöke (1917-től). A Magyarhoni Földtani Társulat másodelnöke (1904–1910), elnöke (1910–1916), t. tagja (1918-tól); egyúttal Hidrológiai Szakosztályának társelnöke (1917–1920), elnöke (1920–1922).
A földrengéstani, hidrogeológiai és műszaki geológiai kutatások egyik magyarországi megalapítója. Tudományos pályafutásának kezdetén a Cserhát vulkanikus képződményeit tanulmányozta, majd Déchy Mór kaukázusi expedíciója szakértőjeként a Kubán hegyvidéki, a dagesztáni és a bakui olajmezőket vizsgálta, amelynek során fontos vulkanológiai, morfológiai és kőzettani megállapításokat tett. Alapvetően új eredményeket ért el Erdély kőolaj- és földgázkészleteinek feltárása terén, majd az 1910-es években feltérképezte a Déli-Kárpátok Berzászka és Hátszeg közötti szakaszát és behatóan elemezte Budapest és környéke geológiai viszonyait. A zágrábi földrengés után megszervezte a magyarországi földrengések tudományos megfigyelését (1880-as évek).
(A kép forrása: Wikipédia)