Rövid leírás
A Vasárnapi Újság munkatársa, belső munkatársa (1898–1921), a lap kiadója, a Franklin Társulat lektora, irodalmi titkára (1919). A Nyugat munkatársa, kritikusa, esszéistája (1908–1941), a Magyar Csillag társszerkesztője (1941–1943), a Tükör belső munkatársa, kritikusa (1932–1941). Publikált a Huszadik Század, a Prágai Magyar Hírlap c. lapokban is. A Vörösmarty Akadémia főtitkára (1918), a Magyar PEN Club egyik szervezője (1926), Babits Mihály halála után a Baumgarten-díj kurátora (1941-től).
A Vasárnapi Újság munkatársaként színi- és irodalmi kritikákkal, portrékkal jelentkezett, Vargha Gyula után a kritikai rovat vezetője. E lapban megjelent írásaiból válogatta első esszékötetét, a Magyar Írókat (1917), amelyben portrét rajzolt mintegy kilencven év fontosabb magyar alkotóiról, így Vörösmarty Mihályról, Mikszáth Kálmánról, Gyulai Pálról és Kaffka Margitról. A Nyugatban rendszeresen publikált főként kritikákat és irodalomelméleti kérdéseket érintő tanulmányokat. Ady-monográfiájában (Ady Endre, 1934) foglalta össze a költő formai és tartalmi újításairól szóló nézeteit, akinek mindvégig tisztelője, barátja és műveinek kritikusa volt. Mikszáth-biográfiájában (Mikszáth Kálmán, 1941) az író prózapoétikai fejlődésének bemutatására tett kísérletet. Szintetizáló igénnyel írta meg, A magyar irodalom története a XX. században c. monográfiája a kortárs irodalomról szóló összefoglaló kísérlet. Révay Józseffel közösen írta meg a Franklin Társulat történetét feldolgozó Egy magyar könyvkiadó regénye (1940) c. kötetet. Az 1920-as évektől regényeket, színműveket és elbeszéléseket is írt (A piros ruhás nő, 1921; Mossóczy Pál szép nyara, 1922; Vihar az almáriumban, 1939).
(A portrékép forrása: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/03/Rippl_Portrait_of_Alad%C3%A1r_Sch%C3%B6pflin_1920s.jpg)