Rövid leírás
Az Országos Magyar Kir. Mintarajziskola r. tanára (1885–1924).
Művészi stílusa az eklektikát és a szecessziót követte. Nagy állami és egyházi megrendeléseket kapott, így alkotta pl. a budapesti Operaház szobordíszeit (Erkel Ferenc és Liszt Ferenc alakja, szfinxek a bejáratnál). Anyánk c. szobra a 19. századi magyar szobrászat kiemelkedő műve. Nagy technikai és műveltségbeli tudása révén gyorsan reagált a különböző irányzatokra, s a 20. századra elhagyta patetikus, érzelmes kifejezésmódját. Közel 300 portrét, valamint számos síremléket készített.
Ismertebb köztéri szobrai: Kariatidák (Budapest, VI. kerület, Andrássy út 23.); három szobor (Budapest, Vigadó, 1880); Arany János szobra (Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum kertje, 1886–1893); Reiner-síremlék (Budapest, Kerepesi úti temető, 1890); Szent István-emlékmű (budai vár, 1893–1906); Justitia (Budapest, Károlyi-kert, 1896); Kochmeister-síremlék (Budapest, Kerepesi úti temető, 1897); Széchenyi István (Nagycenk, 1904); Mátyás-kút (budai vár, 1904–1906); Semmelweis Ignác (Budapest, Szent Rókus Kórház, 1904–1906); Liszt Ferenc (Budapest, Zeneakadémia homlokzata, 1904–1906); Dobó István (Eger, 1907); Károlyi Sándor (Budapest, Vajdahunyad-vár, 1907–1908); Arany János (Nagykőrös, 1909–1910); Gr. Széchenyi István (Szeged, 1910); Jókai Mór (Budapest, VI. kerület, Jókai tér, 1912–1913); Simor János (Esztergom, Bazilika, 1894); Szent Ferenc, Szent István (Budapest, V. kerület, Bazilika, 1908–1912).