Rövid leírás
Egyetemistaként került baráti kapcsolatba br. Eötvös Józseffel, tanulmányai befejezése előtt Kölcsey Ferenc joggyakornoka (1831–1832; jóllehet ügyvédi oklevelet szerzett, ügyvédi gyakorlatot nem folytatott!). Hosszabb nyugat-európai tanulmányútján a modern polgári jogi intézményeket vizsgálta (1836–1839), hazatérése után a büntetőjogi országos választmány jegyzőjeként jelentős szerepet játszott a korszerű eljárásjogi tervezetek (pl. esküdtszék, kétoldalú meghallgatás, nyilvánosság stb.) kidolgozásában (1840–1843). Az MTA „titoknoka“ (= főtitkára, 1861. dec. 21.–1864. júl. 17.). A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1837). Az első magyar időszaki jogi kiadvány, a Themis szerkesztője (1837–1839). A Budapesti Szemle alapító szerkesztője (br. Eötvös Józseffel, Lukács Móriccal, 1840–1841), Kossuth Lajos utódjaként a Pesti Hírlap szerkesztője (1844–1845).
Az 1840-es években br. Eötvös Józseffel a reformellenzék centralista csoportjának vezetője, Korpona város országgyűlési követe (1843–1844). A forradalom és szabadságharc idején az Igazságügyi Minisztérium Kodifikációs Osztályának vezetője (1848. máj.–1849); közben a frankfurti birodalmi gyűlésen (1848. máj.), majd Londonban, Párizsban és Brüsszelben a magyar kormány képviselője (1848 ősze–1849. ápr.), a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után emigrációba vonult; Zürichben telepedett le (1849. ápr.).
Történetfilozófiai, jog- és államtudományi kérdésekkel, ill. kodifikációs problémákkal foglalkozott, nézeteiben a hegeliánus Eduard Gans hatása tükröződik. Munkásságával vezető szerepet játszott az 1848. évi polgári törvényhozás kialakításában, elméleti alapjainak megteremtésében. Legfontosabb történeti munkáit emigrációjában írta. Forráskiadói tevékenysége is értékes: kiadta – többek között – Verancsics Antal összes munkáit, gr. Bethlen Miklós, br. Kemény János és gr. Károlyi Sándor (önélet)írásait.