Rövid leírás
A budapesti tudományegyetem tanársegéde (1904–1918) és magántanára (1914–1918), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen a középkori és újkori egyetemes történelem ny. r. tanára (1918–1923), a Pázmány Péter Tudományegyetemen az oklevéltan és címertan, majd a történeti segédtudományok ny. r. tanára és a történelmi szeminárium igazgatója (1923–1950); közben a BTK dékánja (1939–1940). A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság másodelnöke (1928–1932), elnöke (1932–1950).
Történeti segédtudományokkal, elsősorban oklevéltannal foglalkozott. Több műve (Oklevéltani naptár, 1912; Chronologia, 1923; Magyar oklevéltan, 1930) a tudományterület klasszikusa. Megkezdte a magyarországi Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai kiadását (1923-tól), ezzel kapcsolatban számos új forráskiadói módszert dolgozott ki és vezetett be.