Rövid leírás
A Jász-Kun kerületek törvényhatóságának aljegyzője (1872–1875), a Szabadelvű Párt programjával a kiskunfélegyházi választókerület országgyűlési képviselője (1875–1878; a boszniai okkupáció miatt kilépett a pártból: 1878), az 1878. évi országgyűlési választásokon az Egyesült Ellenzék színeiben indult, de nem szerzett mandátumot. Budapesten ügyvédként működött: a Felső-tiszai Társulat, a váci püspöki uradalom és egyházmegye ügyvéde, ill. jogtanácsosa (1878–1885). Ismét a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője (Csongrádi, ill. fehértemplomi választókerület, 1885–1905; 1905-ben kilépett a pártból és az ún. disszidensekhez csatlakozott). Gr. Andrássy Gyulával megalapította az Alkotmány Pártot (1905), amelynek programjával országgyűlési képviselő (Orczyfalvai választókerület, 1906–1910; Nemzeti Munkapárti programmal uo., 1910–1912).
Politikusként ő terjesztette be az utóbb heves közéleti küzdelmeket elindító határozati javaslatot az állami anyakönyvezésről (amiért az egyház hevesen támadta, sajtóhadjáratot is indítottak ellene). Később szintén ő volt a kúriai bíráskodásról szóló törvény előadója, ill. az összeférhetetlenségi törvény első változatának kidolgozója. Sokat foglalkozott a jászkunok ún. redemptionális birtokviszonyaival, majd a határőrvidéki házközösségek jogi kérdéseivel. Mozgalmat szervezett az ügyvédi nyugdíj elfogadtatásáért és az új perrendtartás ügyvédellenes rendelkezéseinek eltörléséért.