Rövid leírás
A Magyar Történelmi Társulat segédtitkára (1875–1877), a Magyar Országos Levéltár fogalmazója (1877–1884), a bécsi udvari kamarai levéltár igazgatója (1885–1908), egyúttal a Theresianumban és a bécsi konzuli akadémián a közjog és a történelem r. tanára. A közös pénzügyminisztériumban a boszniai-hercegovinai osztály főnöke (1908–1916); közben az I. világháborúban megszállt Szerbia polgári kormányzója (1915–1916). A budapesti tudományegyetem magántanára (1877-től). A Magyar Történelmi Társulat elnöke (1913–1916).
Gazdaságtörténettel és a magyarországi balkanisztika megalapítójaként Délkelet-Európa, elsősorban Horvátország, Szerbia, Albánia és Bosznia történetével foglalkozott. Kiadta – többek között – a Blagay (1897) és a Frangepán család oklevéltárát (Barabás Samuval, 1910–1913), a Horvát véghelyek oklevéltárát (1903) és az Alsó-szlavóniai okmánytárat (Horváth Sándorral, 1912). Jelentős szerepet játszott II. Rákóczi Ferenc (1904) és a bujdosók hamvainak hazahozatalában (1906).