Rövid leírás
Tanulmányait megszakítva vándorszínésznek állt (1845–1846), majd Alcsúton, egy gazdatiszt gyakornoka (József főherceg mintauradalmában, 1846–1847), Pesten az Országos Magyar Gazdaegylet tisztviselője (1847–1848). Részt vett a forradalmi eseményekben (1848. márc. 15-én, majd tagja volt a bécsi forradalmi ifjúság üdvözlésére küldött delegációnak). A szabadságharc kitörésekor önkéntes nemzetőr (a 24. honvéd zászlóaljban 1848 ősze–1849. máj.), utóbb a pesti ún. térparancsnokságon hadnagyként szolgált (1849. máj.–aug.; Borosjenőnél tette le a fegyvert, 1849. aug. 22-én).
A bukás után közlegényként besorozták az osztrák 18. gyalogezredbe (Stájerországban és Itáliában katonáskodott: 1850. febr. 1.–júl. 25.). Kiskunhalason és Budán a földbecslő hivatal napidíjasa (1850–1853). Pesten telepedett le, ahol csak irodalmi munkásságából élt (1853–1863). A Magyar Sajtó színikritikusa (1855–1862) és felelős szerkesztője (1863), a Nővilág c. szépirodalmi lap alapító szerkesztője (1857–1863), a Csatár c. politikai néplap szerkesztője (1861–1862). Hosszabb betegsége miatt visszavonult az irodalmi tevékenységtől. A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1870).
A bécsi kancelláriai hivatal tisztviselője (1864–1866), élesen elítélte a kiegyezést ezért a politikai és az irodalmi Deák-párt is mellőzte. A Kossuth-párti Magyar Ujság (1867), A Nép Zászlója c. lap (1868), a Vasárnapi Ujság és melléklapja, a Politikai Ujdonságok munkatársa (1870-től), élete utolsó éveiben a Jelenkor c. lap főmunkatársa (1896–1897). A Petőfi-féle polgári radikalizmus híve, ám nyelve, formai megoldásai élesen eltértek a nemzeti romantika kifejezésmódjaitól. Költészete a felfokozott érzéki vágy lírája, amely az egészen heves szenvedélyességig merészkedett, különös álmokat, látomásokat festett. Korai, a szimbolizmussal rokon, formabontó képei miatt Ady előfutárának tartják. Szerelmi költészete, a Ginához (= Kratochwil Georgina) írt versei a magyar líra csúcsteljesítményei (Gina emléke, 1856; Húsz év múlva, 1876; Harminc év után, 1892). Legismertebb verse, a Húsz év múlva miatt Ady és követői a Montblanc-embernek nevezte.