Rövid leírás
Irodalom
1916 nyarán a Brzezany városkától keletre fekvő Lysonia-magaslaton megtört a védővonalunk.
Az ott állomásozó alakulatokat a 309. honvéd ezred (parancsnoka Vas-Wiblinger őrnagy) 1916. október 3-án váltotta fel. Már két nappal később, október 5-én Scserbascev orosz tábornok 7 hadosztályt indított támadásra arcvonalunknak a Zlota Lipa és Narajówka között levő része ellen, abban a reményben, hogy a Lysonia birtoka mellett a végleges áttörés már nem fog nagyobb akadályba ütközni. Az orosz támadást megelőző pergőtűzben az ezred jó harmadrésze elesett, vagy megsebesült, a derék honvédek azonban még így is kivédték az orosz gyalogság három rohamát, bár a második és harmadik roham már állásainkba hatolt és így szuronyharccal kellett az oroszokat onnan kivetni. De hiába volt minden vitézség a nyomasztó túlerő ellen. A negyedik orosz roham áttörte az ezred állásait.
Vass-Wiblinger őrnagy ekkor az ezredtartalékot (3 század és 2 géppuska) személyesen vezette ellentámadásra. A honvédek féktelen rohama, s ezen felül egy hősies géppuskás-szakaszparancsnok közreműködése meghozta a teljes eredményt. 15 órakor a honvédek már nemcsak a harmadik állásból verték ki az oroszokat, hanem hatalmas lendületükben a Lysoniát is visszaszerezték. Véres harc volt. A derék honvédezred állományának 60%-a holtan vagy sebesülten feküdt a győzelem színhelyén. De nagy volt az eredmény is. Az állás kulcspontja visszakerült a honvédek kezébe.
Kilenc hónappal később Vass-Wiblinger a Lysonia védelmében újból , s ha lehet mondani, még fokozottabb mértékben kiérdemelte a Mária Terézia-rendet. A támadást 1917. június 29-én óriási erejű orosz pergőtűz vezette be. Ezután indult meg 20 orosz gyaloghadosztály a „déli” hadsereg állásai ellen, a Lysoniától mindkét oldalt. Ez a támadás német, török és magyar csapatok védővonalaira ütközött.
Magán a Lysonia-magaslaton a 107. német gyalogezred állt. Tőle délre volt állásban a 309. és ettől délre a 308. honvéd gyalogezred. Az orosz pergőtűz teljesen szétlőtte a védőállásokat és a védőknek igen súlyos veszteséget okozott. A következő, ötszörös túlerővel végzett orosz gyalogsági támadás, többször is megismételve, a csata harmadik napján, július 1-én jelentékeny eredményt ért el. Orosz kézre került a Lysonai-magaslat. Ezzel a 309. honvédgyalogezred baloldala fedetlenné vált. Növelte a helyzet súlyosságát, hogy az ezredtől jobbra levő 308. honvéd gyalogezred állásaiba is behatoltak az oroszok. Minden ok megvolt tehát arra, hogy a két oldalról is fenyegetett 309-esek is hátulsó vonalakban menjenek vissza.
Vass-Wiblinger őrnagy azonban nem adta fel. Még volt 3 századnyi tartaléka. Ebből 2 századot baloldala biztosítására rendelt, nehogy onnan az oroszok az ezred állásait felsodorják. A harmadik századot pedig személyesen vezette jobb szomszédja elvesztett állásainak irányában ellentámadásra. Elszánt hadvezetését teljes siker koronázta. Az ellentámadás visszafoglalta a 308-asok állásait. Így elmúlt az ezred jobboldalát fenyegető veszély. Bal oldalában pedig eredményesen meggátolta az oroszok térnyerését. Itt kitartott addig, míg német tartalékok a Lysoniát vissza nem szerezték.
Érdemességét a Rend 1921. március 10-én állapította meg.
http://www.hungarianarmedforces.com/1vh/kmtr/vas