Rövid leírás
A grazi hadapródintézet tanára (1830–1839). A forradalom és szabadságharc idején egységével Nagyváradon állomásozott, ő volt az első császári tiszt, aki felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak (1848. márc.). Zászlóaljával részt vett a délvidéki harcokban (1848. júl.), a perlászi ütközetben (1848. aug. 2.); ezredessé (1848. szept. 22.), vezérőrnaggyá léptették elő (1848. nov. 5.). A honvédtáborkar vezetőjeként (1848. dec. 4.) Klapka Györggyel együtt ő készítette el a magyar seregek visszavonulásának és összpontosításának terveit (1848. dec. 20.). Mészáros Lázár távollétében a hadügyminisztérium mb. vezetője (1848. dec. 28.–1849. jan. 18.). Görgei Artúr és Dembinszky Henrik vetélkedésének véget vetve Kossuth Lajos őt nevezte ki a magyar hadseregek fővezérének (1849. márc. 8.), de betegségre hivatkozva nemsokára lemondani kényszerült. Felgyógyulása után a déli hadsereg főparancsnoka és a mérnökkar vezetője (1849. júl.–aug.; lemondott: 1849. aug. 7.), nevéhez fűződik a szabadságharc egyik utolsó nagy győzelme (kishegyi ütközet: 1849. júl. 14.).
A bukás után bujkált, külföldre menekült. Részt vett az olaszországi és a poroszországi magyar légiók szervezésében (különböző beosztásokban, különösebb eredmények nélkül, 1859–1866). A kiegyezés után hazatért, Pozsonyban telepedett le (1867. okt.). Gr. Andrássy Gyula miniszterelnök katonai tanácsadójaként jelentős szerepet játszott az önálló magyar hadsereg megszervezésében.