Rövid leírás
Székesfehérvárott tanított (1782–1785), a pálos rend feloszlatása után a Székesfehérvári egyházmegye világi papja (1785–1794), Pesten, a gr. Batthyány család nevelője, nemsokára azonban lemondott állásáról és haláláig Budán, tabáni kis házában élt (1795–1830). A Hazafiúi Magyar Társaság egyik szervezője, alapító tagja (1779-től).
A magyar ódaköltészet egyik legjelentősebb 19. századi képviselője. Baróti Szabó Dávid jezsuita szerzetes, költő hatására kezdett verseket írni, példaképének pedig elsősorban az antik latin költők, főleg Horatius klasszikus versformáit tekintette. A felvilágosodás eszméit hirdető ódákat, szatírákat és epigrammákat írt szinte kizárólag klasszikus versformákban. Első írásai a Magyar Museumban (1788–1792) és az Orpheusban jelentek meg (1790). Vigasztaló verseket írt a magyar jakobinusok perében elítélt írókhoz, buzdító versben üdvözölte II. József török háborúját, elítélte a francia forradalmat. Költemények mellett a magyar történettel és a régi magyar irodalom történetével is foglalkozott. Legismertebb műve a Magyar Századok c. történeti munkája (kézirata nagy része a budai tűzvész során megsemmisült). Műfordítóként Horatius klasszikus munkáit tolmácsolta.