Rövid leírás
A budapesti Vígopera korrepetitora, a Fodor Zeneiskola (1906–1907), a Zeneakadémia, ill. a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola a zeneelmélet és a zeneszerzés tanára (1908–1918), a kamarazene r. tanára (1912–1957); zeneelméletet, zeneszerzést, kamarazenét és fúvósegyüttes-játékot tanított. Főiskolásokból karmester nélkül működő kamarazenekart szervezett (1928). Nyugdíjba vonulása (1957) után otthonában tanított.
Az új magyar zene tonális alapokon álló, konzervatív ágának egyik legkiválóbb képviselője. Művészetében klasszikus kultúra, mesterségbeli tudás, kifinomult formaérzék, színfantázia, bravúros hangszerelés, zenei humor és lírai érzelemvilág ötvöződik. Zenekari műveit többnyire népies hangvétel, a verbunkosra épülő késő romantikus stílus jellemzi. Pedagógiai működése különösen nagy jelentőségű: a magyar kamarazene-oktatás kimagasló egyénisége, kiváló magyar hangszeres művészek mestere (pl. Kentner Lajos, Földes Andor, Sebők György, Pauk György, Varga Tibor, Starker János, Mihály András stb.). Zeneelméleti tankönyveket, elemzéseket írt.