Nemzeti Sírhelyek


Zielinski Szilárd (Zielinszky Szilárd)

Rövid leírás

Zielinski Szilárd (Zielinszky Szilárd)

A József Műegyetem Út- és Vasútépítéstan Tanszéke tanársegéde (1881–1888); közben állami ösztöndíjjal Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Svájcban, Hollandiában és Belgiumban a vasútépítést, valamint a városok víz- és csatornarendszerét tanulmányozta (1885–1887), ill. Eiffel irodájában részt vett a párizsi Eiffel-torony tervezési munkálataiban (1886). A budapesti városi vasúttársaság mérnöke (1888–1889), saját mérnöki tervezőirodájának vezetője (1889-től). A József Műegyetem Gépészmérnöki Osztályán a vasútépítés-tani enciklopédia mb. előadója (1888–1891), a Mérnöki Osztály magántanára (1897–1906), az út- és vasútépítéstan ny. r. tanára (1906–1924).

Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja (1920–1923). A Szent István Akadémia tagja (r.: 1919). A Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja (1907–1924) és elnöke (1921–1924). A Magyar Anyagvizsgálók Egyesülete (1917–1924), a Magyar Mérnök- és Építész Egylet (MMÉE) elnöke (1920–1924), a Budapesti Mérnöki Kamara alapító elnöke (1924).

Vas- és kőhidak építésével, vasutak építésével és felszerelésének kérdéseivel, vasúthálózatok tervezésével és irányításának kérdéseivel foglalkozott. A vasbetonépítés magyarországi meghonosítója és irodájában első népszerűsítője. Fr. Hennebique francia mérnök szabadalma alapján irodája elsőként tért át Magyarországon a vasbeton épületek tervezésére. Irodája készítette el – többek között – a kőbányai, a szegedi és a budapesti margitszigeti víztornyot, a Ganz-gyár daruszerelő és motorműhelyét, az óhat-kócspusztai magtárat, az örményesi Temes-hidat. Ő készítette el a Lánchíd újjáépítési terveit is. A Közlekedési Múzeum megalapítása után kezdeményezte a múzeum egy részének a műegyetem mellé való telepítését.