Rövid leírás
A Budapesti Hírlap (1927–1929), az Est-lapok (1929–1934), a Magyarország (1934–1936), a Híd (1940–1944) munkatársa. Az 1930-as években közvetíteni próbált a népi írók és Gömbös Gyula között (1935). Pegazus néven filmvállalatot alapított (1939), maga is rendezett, többek között saját műveit is (A szűz és a gödölye, 1941; Tűzmadár, 1941; Valamit visz a víz, 1943). A II. világháború kitörésekor szembefordult a kormányzattal, tiltakozott a nemzeti szocializmus ellen, társadalmi reformokat sürgetett. A II. világháború után a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság elnöke (Szent-Györgyi Alberttel, 1945–1946), az Irodalom és Tudomány c. lap főszerkesztője (1945–1946). Az USA-ba emigrált (1947-től). 1950-től gyakran látogatott Újvidékre, hazatelepülési szándékát azonban halála meghiúsította (1973). A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1925).
Pályafutásának kezdetén versekkel jelentkezett de országosan ismert szerzővé regényeivel vált. Az ifjúkori élményeiből született Halálos tavaszt (1922) több nyelvre lefordították, film is készült belőle (1939). Két fogoly (1926) c. regényének témája a háború okozta érzelmi válság, a Valamit visz a víz (1928) a szenvedélyek hatalmát jeleníti meg. Prózai alkotásai közül kiemelkedik még az emigráns létet bemutató A lélek kialszik (1932). A II. világháború után írt regényei közül az Ararát (1947), valamint a Krisztina és a király c., Londonban megjelent regényében is az arisztokrácia válságával foglalkozott. Utolsó, nagyobb lélegzetvételű művében, A Dukay család c. trilógiájában az Ararát c. regényt írta tovább, a magyar arisztokrácia másfél száz esztendejét átfogó társadalomrajzot adva.
Az 1920-as évektől drámákkal is jelentkezett. Süt a nap c. darabjában egy falu háború utáni életét ábrázolta, a polgárság és a középosztály válságát mutatta be A fehér szarvas (1927), a Tűzmadár (1932) c. drámáiban. Számos vígjátékot is írt: Zenebohócok (1925); A világbajnok (1927). A disszimilációt ábrázoló Fatornyok (1943) c. színművét Magyarország német megszállásakor (1944) betiltották.