Rövid leírás
A nádoraknai bánya vezetője (1843–1846), a domai (Krassó vm.) kőszénbánya (1846–1848), a resicai vasgyár vezetője (1848), a forradalom bukása után az olmützi várbörtönben raboskodott (1849–1850). Az annavölgyi kőszénbánya vezetője (1851–1860).
Pestre költözött, ahol magánmérnökként, sikeres artézikút-fúrásaival országos hírnevet szerzett (1860-tól). Ő találta meg a harkányi hévizet (1866), a margitszigeti forrást (1867), az alcsúti artézi kutat és a lipiki hévizet (1870), megkezdett petrozsényi mélyfúrásaival feltárta a Zsil-völgyi szénmedencét (1871). Legjelentősebb vállalkozása a pesti artézi kút fúrása (1868–1878; 1878-ra 970 méter mélyre jutott). Úttörő szerepet játszott a magyarországi geotermikus kutatásokban.
A pesti kőszénbánya és téglagyár társulat tanácsosa (1868–1875), az igazgatóság tagja (1876–1877), elnöke (1877–1888). A Magyarhoni Földtani Társulat alelnöke (1883–1888). A Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja (1874–1888). Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja (1873–1888).
(A portrékép forrása: http://szegedma.hu/images/gyujto2010majus/Zsigmondy_Vilmos.jpg)