Rövid leírás
A pesti egyetem jogi karán tanult tovább. Itt tanárai közül különösen Wenzel Gusztáv jogtörténész volt rá nagy hatással, aki az 1887-ben megjelent, „Magyarország mezőgazdaságának története” című művéről is ismert.
Később a filozófiai fakultást is elvégezte, és a doktorátus megszerzése után publicisztikai téren működött.
A Századunk, majd ennek a Pesti Naplóval történt fúziójakor a Pesti Napló, és a Magyarország munkatársa volt, de írt más lapokba is: az aradi Alföldbe, a kolozsvári Keletbe. Közgazdasági és politikai cikkei éppoly kiválóak, mint azok, amelyek a történelemtudomány körébe tartoznak. Azonban figyelme egyre inkább a magyar történelem kérdései felé fordult. Bár haláláig a Pesti Napló munkatársa maradt, életét történetírói munkásságának szentelte. 1877-ben bölcsészeti szigorlatot is tett ebből a szaktudományból. Sok és alapos kutatást folytatott az Országos Levéltár és a Magyar Tudományos Akadémia történeti forrásanyagában.
Történetírói munkásságát az 1880-as években kezdte meg, addig újságírói tevékenysége mellett lefordította Leopold von Ranke „A római pápák története" című munkája három kötetét és Johann Caspar Bluntschli Politikatörténetét az Akadémia kiadásában. Szépirodalmi műveket is írt, például a „Fridényi bankja" (1882); „Pénzházasság" (Ország-Világ, Bp., 1893); „Aranyország" (vígjáték, 1880) címűeket. 1880–83 között megjelent vígjátéka és regényei a romantikus irány hívének mutatják. Szerkesztette az Athenaeum kiadó „Kézi lexikon"-át, amely az elsők egyike volt hazánkban (1891–1893).
A művelt zsidó középosztályból származó Acsádyt nagy nyelvtudás, biztos szakirodalmi ismeretek jellemezték. Kutatásai elsősorban a gazdaság- és társadalomtörténetre irányultak, a történelemtudomány azon területeire, amelyek Európában a polgárosodás és iparfejlődés előrehaladásával párhuzamosan bontakoztak ki.
Halálának évében, 1906-ban jelent meg átfogó monográfiája „A magyar jobbágyság története” címmel. E munkáját ő maga is élete fő művének tekintette. A honfoglalást követő időszaktól az egységes jobbágyság kialakulásának, majd a parasztság röghözkötésének folyamatát ábrázolta, s műve ötödik fejezetében eljutott a reformkor és az 1848. évi jobbágyfelszabadítás viszonyainak elemzéséig.
Az Akadémiának 1888-tól volt tagja. Számos tanulmánya jelent meg a Századokban, a Budapesti Szemlében, a Magyar Tanügyben és a Magyar Zsidó Szemlében.