Nemzeti Sírhelyek


Pálinkás-Pallavicini Antal (1951-ig Pallavicini Antal, őrgróf)

Rövid leírás

Pálinkás-Pallavicini Antal  (1951-ig Pallavicini Antal, őrgróf)

 

A II. világháború végén részt vett az ellenállási mozgalomban, a nyilas hatalomátvételt követően a Magyar Nemzeti Felszabadító Bizottság (MNFB) Katonai Vezérkarának összekötője (1944. okt.-től). Az MNFB vezetőinek letartóztatása után átszökött a fronton a szovjetekhez (1944. nov.), egy önkéntes hadosztály zászlóaljparancsnoka lett, de egységét végül nem vetették be. Hazatérése után igazolták, átvették az új demokratikus hadseregbe (1946). A Honvédelmi Minisztérium (HM) Felszerelési Főcsoportfőnökségén (1946–1947), ill. Anyagi Főcsoportfőnökségen szolgált (1947–1950), Piliscsabán, zászlóalj-, majd Hatvanban ezredparancsnok (1950–1951), az aszódi páncélos dandár törzsfőnöke (1951–1954); alezredesi rangban (1954). Az MKP tagja (1947–1948), az MDP tagjelöltje (1948-tól), de származása miatt elutasították felvételi kérelmét, sőt alezredesből őrnaggyá fokozták le (1954). Egerben (1954–1955) és Rétságon zászlóaljparancsnok, majd az ezred törzsfőnöke (1955–1956).

A forradalom és szabadságharc idején a rétsági harckocsizó ezred forradalmi katonai tanácsának elnökévé választották (1956. okt. 30-án), részt vett a Nemzetőrség szervezésében. Tildy Zoltán államminiszter utasítására, egy konvoj élén, a budai Várba kísérte felsőpetényi házi őrizetéből az előző nap kiszabadított Mindszenty József esztergomi érseket (1956. okt. 31.), katonái látták el az épület őrzését és a prímás személyes védelmét (1956. okt. 31.–1956. nov. 4.). A szovjet csapatok megindulása után, Rétságon, parancsnokával, Garami Lajos ezredessel együtt megszervezte a védelmet, majd felsőbb parancsra letették a fegyvert (1956. nov.). Őrizetbe vették (1956. dec.), az ellene indult vizsgálat miatt önként leszerelt (1957. jan.). Letartóztatták (1957. febr. 6-án), első fokon életfogytiglani szabadságvesztésre (1957. szept. 16-án), másodfokon kötél általi halálra ítélték (1957. nov. 5-én). Kegyelmi kérvénye elutasítás után kivégezték (1957. dec. 10-én). A Rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájában, titokban, jeltelen sírba temették. Rehabilitálták és posztumusz vezérezredessé léptették elő (1991).

 

(A kép forrása: Wikipédia)