Rövid leírás
1923-ban avatták orvosdoktorrá. 1927-től érbetegségekkel foglalkozott. Szakorvosi vizsgát tett tüdőgyógyászatból, belgyógyászatból és ideggyógyászatból.
1944-ben jelent meg Az érbetegségek diagnosztikája, kór és gyógytana című könyve, mellyel megalapítójává vált az önálló magyar érbelgyógyászatnak. 1952-ben megkapta az orvostudományok kandidátusa fokozatot.
1950 és 1970 között a budapesti István Kórház I. sz. Belgyógyászati Osztályának osztályvezető főorvosa volt, ahol az ország első érvizsgáló laboratóriumát szerelte fel.
1961-ben megalapította a Magyar Angiológiai Sectio-t, melynek elnöke lett. 1964-ben Párizsban a Nemzetközi Angiológiai Unió alelnökévé választották.
Jelentős eredmények fűződnek hozzá az érelzáródással járó mozgászavarok kutatása terén.
Emlékére a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság Bugár-Mészáros Károly-emlékérmet alapított.