Rövid leírás
A magyarországi bábművészet egyik legjelentősebb kísérletező személyiségeként mindenféle bábtechnikával és formai megoldással próbálkozott: marionettekkel, billentyűs bábokkal, zsák- (kesztyűs) és pálcás bábokkal, de az árnyjátékot is művelte. Walleshausen Zsigmonddal, Detre Szilárddal és Rónai Dénessel létrehozta a Wayang játékok c. szecessziós felnőtt bábelőadást (1919), amelyben Balázs Béla és Kosztolányi Dezső alkalmi műveit mutatták be, oldalról zsinórokkal mozgatott síkfigurákkal. Németh Antallal a vásári bábjáték hagyományainak felelevenítésével kísérletezett (1919–1925). A 1920-as évek elején, Szokolay Bélával megszervezte a Művészi Bábjátékok Baráti körét, majd részt vett a nemzetközi bábszervezet, az UNIMA létrehozásában. Párizsba költözött (1925), ahol megnyitotta az Arc-en-Ciel (Szivárvány) nevű bábszínházat (1929), amelyben elsősorban avantgárd, groteszk vagy dekoratív bábpantomimekkel mutatkoztak be (1929–1934). Később ezek mellé klasszikusabb, szöveges, misztériumszerű bábjátékok sora csatlakozott.
Az elsők között szakított a hagyományos, verbális, naturalista stílussal, és hozta létre a modern kifejezőeszközökkel dolgozó, vizuális felnőtt bábszínházat. Technikai újítása pl. a billentyűs marionett. Első műsora Balázs Béla A halász és a Hold ezüstje c. bábjátéka. Párizsban, a világkiállításon (1937) Az ember tragédiáját játszotta franciául. 1958-tól elsősorban festészettel foglalkozott, akvarelleket és grafikákat készített különleges technikával.
(A kép forrása: kieselbach.hu)