Rövid leírás
A debreceni református kollégium helyettes tanára, majd könyvtáros tisztje (1904–1913), a debreceni általános főreáliskola r. tanára (1913–1941).
Írói pályája 1908-ban kezdődött. Négyesy László stílusgyakorlatain kötött barátságot Babits Mihállyal, Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel. Párizsi tanulmányútján találkozott Adyval is (1908), tapasztalatairól Keletiek nyugaton c. útirajzában számolt be. Baja Mihállyal, Gulyás Józseffel, Gyökössy Józseffel és Madai Gyulával együtt megalapította a Bokréta irodalmi társaságot; verseikből Bokréta címmel antológiákat is kiadott (1902, 1904, 1908). Visszautasította Juhász Gyula felkérését, hogy csatlakozzon a Holnap íróihoz, s noha művészileg közel állt a Nyugat-mozgalomhoz, nagyrészt Rákosi Jenő befolyásának is engedve, a konzervatív irodalmi táborhoz tartozott. – Verseinek fő témája a magány (Az élet lobogója, 1908; Istenek alkonyata, 1909). Pokol (1932) c. verseskötete miatt bíróság elé állították. Novellái középpontjában a debreceni szegény emberek világa áll (Balgatag szerelem, 1908). Regényei bővelkednek önéletrajzi elemekben (Szegény magyarok, 1914; Két testvér, 1918; Léda hattyúja, 1922). Drámái közül néhányat Debrecenben bemutattak (Az embernek fia, 1912; Lilla, 1924). Műfordítóként D’Annunzio, Heine és Ibsen műveit tolmácsolta magyar nyelvre.
(A kép forrása: Wikipédia)