Rövid leírás
A Pázmány Péter Tudományegyetem Bakteriológiai és Általános Kórtani Intézete gyakornoka (1921-1923), tanársegéde (1923-1932) és magántanára (1930-1932); közben magyar állami ösztöndíjjal a párizsi egyetem Kórélettani Intézetében kutatott és a Párizsi Magyar Egyesület orvosa (1926-1927). A Harvard School of Public Health Élettani Intézetének Rockefeller-ösztöndíjasa (1927-1929), ill. Nagy-Britanniában és a dániai Carlsberg Intézetben újabb Rockefeller-ösztöndíjat nyert (1930-1931). A debreceni Tisza István Tudományegyetemen, ill. a Debreceni Tudományegyetemen az élettan és az általános kórtan ny. r. tanára és az Élettani és Kórtani Intézet igazgatója (1932-1949). Az Orvostudományi Kar dékánja (1942-1943). Az egyetem átszervezése után a DOTE Kórélettani Intézete ny. r. tanára (1949-1952), egyetemi tanára (1952-1963) és az Intézet igazgatója (1949-1963). A DOTE tudományos rektorhelyettese (1957-1960).
Tudományos pályafutásának kezdetén a szérumfehérjék és a lipoid-anyagcsere vizsgálatával foglalkozott, ill. keringés- és légzésfiziológiai kutatásokat folytatott, később érdeklődése egyéb fehérje-biokémiai és neurohisztológiai kérdések felé fordult. Biológiailag aktív gyököt tartalmazó mesterséges kojugált fehérjék előállításával a kísérleti és gyakorlati terápia új lehetőségeire mutatott rá. Nemzetközileg is kiemelkedő eredményeket ért el a vérkeringés neurológiai szabályozása, ill. az ún. neurohumorális kompenzáló mechanizmusok működésének feltárása terén. Elsők között tisztázta az ún. anaphylaxiás sokk patomechanizmusát, vizsgálta még a szintetikus hormon antigéneket és a koronária-reflex jelentőségét.